HÍVJON MOST! +36 (30) 945-4662
ADOMÁNYOZZ MOST!

A kétes elsőségtől Badalóig

Nem tudom, Makray Katalin egykori olimpiai ezüstérmes tornásznő olvasta-e Fekete Gyula elevenbe vágó gondolatait a népességfogyásunkról. „Kétes elsőségre tettünk szert mi ezalatt az utolsó ötven év alatt – kongatta meg a vészharangot, tudomásom szerint elsőként Magyarországon, Fekete Gyula –: a civilizált világnak mi mutattunk és mutatunk példát arról, hogy miként tudja egy nép (vezetők és vezetettek cinkos összekacsintása mellett) gyorsan, hatékonyan, közben vigadva, röhögve kiirtani magát a világból. Ezúttal nem átkozhatjuk a balsorsot. Idegen elnyomókat sem okolhatunk, pusztító járványokat, természeti katasztrófákat sem. Voltaképp hazai hatalmi kényszert sem vádolhatunk, önként és dalolva irtjuk magunkat a világból, Arany Jánossal szólva: »Mint lepke a fényt elkábulva issza, / Úgy lőn nekünk a romlás – élvezet«. Igenis minket, ma élő nemzedékeket illet minden felelősség. Igazságtalan az egyénre minden általánosítás, de a közösségre joggal mondhatom: a magyar történelem legkártékonyabb söpredéke vagyunk – kívülről nézve mindnyájan – ma élők, 30-35-ön felül, akik végig békés évtizedekben összehoztak egy vesztes háborút, 700 ezres emberveszteséggel s hétmillió elkaparttal a csatát nem látott mezőn.” Mondom, nem tudom, innen jött-e az indíttatás, vagy a ráció és az érzelmek egyéb hullámhosszain, tény, hogy Schmittné Makray Katalin egy szép napon így – vagy valahogy ilyesformán – szólt férjeurához, a volt köztársasági elnökhöz: Palikám, nem kéne nekünk ezt az ügyet fölkarolnunk? Mármint a badalói új óvoda ügyét. És fölkarolták. Nem tudom, Lőrincz Kálmán ismerte-e Illyés Gyulának azt a mondását, hogy „a szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol”. Ha nem, akkor valószínűleg az ösztöne súgta neki, hogy haza kell jönnie Amerikából, mélyen a szülőföldbe kapaszkodva kell latba vetnie minden energiáját, meggyőzőerejét és példamutató kitartását, hogy minél több magyar fiatal itt, ebben a hazában kapaszkodhasson a földbe, itt teremthessen gyermekváró otthont magának, itt boldogulhasson családjával. S, gondolom, itt is olyasvalami történhetett, hogy egy szép napon így szólt hozzá a felesége, Máthé Gizi (cherchez la femme): Te, Kálmán, nem kéne nekünk ezt az ügyet fölkarolnunk? Mármint a badalói új óvoda ügyét. És fölkarolták. Nem tudom, száz vagy kétszáz helybéli és vendég hallhatta  Sápi Zsolt lelkész úr prédikációját április 8-án, a badalói új óvoda alapkőletételekor. „Köszönjük neked, Urunk, hogy szeretsz bennünket, szereted az itt élő népedet – mondta a tiszteletes úr –, látjuk, Urunk, hogy gondod van reánk, mert tudjuk és hisszük, Te vagy az aki elhatároztad, hogy egy ilyen  áldott kezdeményezés valósuljon meg itt, a községünkben. Te indítottad meg a szívekben a jóakaratot, a hozzáállást, a szándékot, Te vagy az, aki olyan embereket állítottál az ügyed mellé, akik szívükön hordozzák népünk sorsát, életét, itt Badalóban,  Kárpátalján. És köszönjük neked, Uram, hogy gondod van a gyermekeinkre, hisz ez az óvoda nekik épül. Mert hisszük, hogy jövőt készítesz nekünk itt Kárpátalján, Badalón. Látjuk, hogy a Te akaratod az, hogy itt legyünk nagy néppé.” Kicsiny kis templom a badalói, kevesen férnek bele. Az internet meg nagy, határtalan. És nagyon reméljük, sok magyar asszony szívéig eljutnak Fekete Gyula, Illyés Gyula és a badalói tiszteletes úr gondolatai. És egy-egy szép napon sok-sok feleség így szól férjeurához: Te, apjuk,  nem kéne nekünk ezt az ügyet…? Szilágyi Károly

Administrator

Házat-Hazát Alapítvány adminisztrátora

Összes bejegyzése

Válasz

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..