HÍVJON MOST! +36 (30) 945-4662
ADOMÁNYOZZ MOST!

Világklub-vezetők erdélyi útja a Csíksomlyói Zarándoklaton

június 5-én csütörtökön kora reggel indult el 43 fős Világklub-küldöttségünk Erdélybe, hogy a hat napos utunk során az erdélyi Panoráma Világklubokkal felvegyük a kapcsolatot, s ott lehessünk a Csíksomlyói Búcsún. A Scorpion Trans Utaztatási Kft-től (Farkaslaka – Székelyföld) bérelt 45 üléses Mercedes Tourismo 350-es légkondicionált autóbuszán mindvégig otthonosan, kényelmesen érezhettük magunkat, hála autóbuszvezetőnk Bodó Tibor utas barát hozzáállásának, s természetesen csoportunk fegyelmezett, hamar összeszokott tagjainak.

Tehát június 5-én csütörtökön a debreceni utastársainkkal egyetemben végre átléphettünk a jeltelen határt Ártándnál, s roboghattunk első állomáshelyünk irányába Kolozsvárra. Mátyás királyunk fényességes városába kissé megkésve, de szerencsésen megérkeztünk, s egyhamar komfortos szállásainkat elfoglalva kerülhetett sor a Panoráma Kolozsvári Világklub rendezésében megszervezett felejthetetlen ünnepi műsorra, ahol Horváth Botond helyi elnök, Farkas Annamária társelnök, dr. Tanka László a Panoráma Világklub elnöke, és a kolozsvári Apáczai Csere János gimnázium igazgatójának köszöntői után zenés, táncos, verses előadásokra került sor.

Bizony megható érzés volt látni és tapasztalni, hogy szórványban élő ifjonc táncosok, versmondók, muzsikusok milyen színvonalasan járulnak hozzá a magyar kultúra felvirágoztatásához. A fenséges vacsora után bizony jól esett nyugovóra térni a közel 450 km megtétele után, hiszen másnap frissen kellett új állomáshelyünkre a Gyimesekbe érkezzünk. Június 6-án pénteken zarándok csapatunk Székelyföldre érkezvén Korondon Józsa János keramikus műhelyénél állomásozott közel 40 percet, majd Farkaslakán Tamási Áron sírjánál mondtunk el egy fohászt, nemzeti szalagot helyezve el az egyik legnagyobb székely író fejfájánál, kinek nevezetes mondása sokunk lelkében gyökeret verhetett a 6 nap során. „Azért vagyunk a világon, hol valahol otthon legyünk benne.” Székelyudvarhelyen a Panoráma Világklub Székelyföldi Társklubjának alelnöke Mózes István és kedves felesége fogadta az éhes társaságot a Romantika Panziójukban. A székely íz világgal telített fogások elfogyasztása után maradt annyi időnk, hogy egy órás városnézést tervezhettünk be a legszékelyebbnek tartott anyavárosban.

Csíkszeredán keresztül buszozván nem hagyhattuk ki a 2003. évben Makovecz Imre által tervezett és felépített Millenniumi templom megcsodálását, részesévé válva egész váratlanul a bérmálásra készülő fiatalok felkészítésének. Többen közülünk meghatódtunk a tiszta tekintetű, mély belső lelkülettel bíró fiatalokon, kik a felkészítő pap bácsi humoros tájékoztatása ellenére nagyon is komolyan vették a próbatételhez vezető utat. Gyimesbükkre, a legkeletibb magyar településre kora este érkeztünk, s a szállások kiosztása után megismerkedve szállásadóinkkal elfogyaszthattuk laktató vacsoránkat egy kupica szilvóriummal megáldva. Június 7-én pünkösd szombatján csodás nyárias időben a Panoráma Világklub 43 fős Keresztalja   több százezer magyar lelkületű zarándokkal egyetemben  a Csíksomlyó Nyergében hallgathatta meg a szent misét, s fohászkodhatott együttesen a magyarok, s a nagyvilág Égi Urához a határtalan összefogás nevében  nemzetünk megmaradásáért.

Kora délután a Szent Korona Kápolna felett, a Kissomlyó oldalában tavaly felállított moldvai csángó keresztnél találkozhatott és ünnepelhetett együtt a Panoráma Világklub Moldvai Csángó Társklubjának keresztalja, élükön a pusztinai származású dr. Nyisztor Tinka titkárral, valamint az Össznemzeti Zarándokvonattal érkező világtalálkozói csoport a buszos Világklub-küldöttséggel. Bizsergető érzés volt hallgatni az archaikusan előadott három csángó imát és szívhez szóló dalt, köztük a „Csángó magyar, csángó magyar, Mivé lettél csángó magyar…” kezdetű himnuszt. A nemzeti trikolór kitűzése és az ajándékozások után a közel 2,5 m magas kereszt tövében meglepetésként felköszöntöttük  dr. Tanka Lászlót és kedves nejét Irénét, kik pont e szent napon érhették meg a házasságuk 40. évét. A „Serkenj fel kegyes nép” ismert áldást kérő dalával, valamint Szabó Sándor az Egyesült Államok református püspökének és feleségének Zsókának, a Panoráma Világklub Kaliforniai Társklubjának elnökének közös éneklésével fejeződött be az ünnepi együttlét a Szent Antal kápolnája alatt, fogadalmat téve a jövő évi itteni találkozásra.

Az átélt élményekkel és persze a búcsúfiával a tarsolyunkban érkeztünk vissza szálláshelyünkre, a Tatros völgyébe, az ezeréves határhoz, ahol őseink védték rendületlenül országunkat, nemzetünket az idegen betolakodókkal szemben, nem kevés vért folyatva el az évszázadok során. Június 8-án pünkösd vasárnapján csapatunk ketté vált, s az egyik része helyben maradt, a másik Madéfalvára buszozott. 2008. év nyarától számítva a hetedik alkalommal kerülhetett sor, hogy zarándokok ezrei vettek részt Gyimesbükkön, a Kontumáci Nagyboldogasszony-templom mellett álló szabadtéri oltárnál celebrált pünkösdi szentmisén a zarándokvonatok érkezése után. A Duna Televízió által is vetített zenés, prózai programok a bukovinai székelyek és az itteni, gyimesi csángók hányatott, de mégis életkedvvel telített sorsáról szóltak. Bizony sokaknak a könnye is kicsordult, midőn a Csíksomlyó Expressz és a Székelygyors szerelvények Gábor Áron és a tavalyi Hunyadi Mátyás király mozdonyai a Rákóczi-vár lábánál, a Tatros hídján együtt köszöntötték tülkölésükkel a Nagyközönséget. Zarándokcsoportunk 14 fője már az előző években átélhette e különleges hangulatot, s ezért a Madéfalvi Polgármesteri Hivatal meghívásának eleget téve részt vehettünk a Madéfalvi Veszedelem (Siculicidium) 250 éves évfordulójára megtartott, 4 napra tervezett Madéfalviak Világtalálkozóján. Először a falu Jézus Szíve templomában különleges pünkösdvasárnapi szentmisén imádkoztunk.

Majd a falu lakosságának és a sok meghívott vendég jelenlétében kerülhetett sor a Panoráma Világklub Felcsíki Klubjának ünnepélyes akkreditálására a Világtalálkozó központi rendezvény terén, melyet a helyi plébános által megáldott felcsíki faragott kereszt felállítása tett maradandóvá. A polgármester Szentes Csaba és dr Tanka László a Panoráma Világklub megalapítója, valamint Kabarcz Zoltán az újonnan alakult klub társelnöke közösen helyezte el a monumentális faragványra a magyar zászlós szalagot A zenés, táncos forgatagban bizony a hangulatunkat csak fokozta a színvonalas műsorok mellett a helyben készített és feltálalt üstben készült marha tokány, melyre egy-két korsó Csíki sör simán lecsúszott. Zárásként a falu Közbirtokossági Székházában megtekintettük Szentes Gábor „Vándorbot” című kiállítását. A volt mozdonyvezető, fafaragó Szentes Gábor ízes székely nyelvjárással mesélt jelképekkel telítődött faragványairól, leleményes, góbés trükkös logikai játékairól, történelmi témájú tárgyairól. Madéfalva határában természetesen imát mondva lehajtott fejjel adóztunk az 1767 január 7-én bekövetkezett gyászos székely öldöklés emlékére felállított turulos oszlopnál.

Szálláshelyünkre tartva nagy élményben volt még részünk, hisz Gyimesfelsőlokon a Szent Erzsébet Gimnáziumba is betérvén a közismert, a moldvai és a gyimesi csángó ifjúság taníttatását elsőként szorgalmazó és megvalósító igazgató Berszán Lajos pap bácsival is találkozhattunk, ki beszámolt az iskola közel 18 év alatti működéséről, humoros, de mégis mélyen elgondolkoztató adomákkal tarkítva azt. Szálláshelyünkre érkezve a kiadós háromfogásos étek után a Deáky András által működtetett panzió és emlékudvarban tisztelegtünk az egy éves évfordulóját megélt, 99. sorszámmal bejegyzett Panoráma Világklub Gyimesi Csángó Társklubjának emlékkeresztje előtt. Június 9-én pünkösd hétfőjén nehezünkre esett megválni a friss, ózon dús levegővel telített és panorámában is bővelkedő Tatros-völgyétől. Szállásadóinkat megölelve megígértük, hogy tartjuk a kapcsolatot. Egyik zarándoktársunk tettekben is kifejezte a kötelék megbonthatatlanságát, felajánlva a háziak 8 éves unokájának taníttatási költségeihez való hozzájárulását a leányka felcseperedéséig.

A buszunk a Széphavas csúcsára érvén megállt egy pillanatra. Betekintvén felülről a Gyimes-völgybe elszorult a torkunk. Felsejlett Trianon átkozott hozadéka, országunk legszebb részeinek elrablása, s az itt maradt tősgyökös nemzettársaink idegen impérium általi kiszolgáltatottsága. A szépvízi tározó látványa téríthetett bennünket helyre, s az utunk során mint annyiszor 43 torokból volt hallható a 10 legnépszerűbb magyar népdal, ami elfogadásra került a IV. Magyarok Világtalálkozóján, a Világfaluban. Persze a 10 népdal mellett újabb és újabb dalra is fakadt a társaság, hisz bővelkedtünk jócskán nótafákban. A Mezőségre érvén befejeződött útitársaink rövid beszámolója önmagukról. Bizony elképesztő volt hallani a sok izgalmakról, kitartásról, szorgalomról, leleményről, a siker gyümölcseiről szóló élménybeszámolókat, amit az tett közössé, hogy mindegyikben az Isten, haza, család vezérfonal adta a hangsúlyt. Székre, mint az utolsó állomásra délután 16 órakor érkeztünk. A település az ún. Erdélyi Mezőségen, a Kis-Szamos egyik mellékvölgyében, dombos vidéken, hegyoldalakkal, völgyekkel szabdalt, nádasokkal, tavakkal tarkított, kopár vidéken fekszik román lakosú falvakkal bekerítve.  Napjainkban a közel 2.800 fős, teljesen magyar lakosú Széket legfőképp értékes néprajzi hagyományairól, így szőtteseiről, ruha költeményeiről, néptáncáról ismerik, illetve a XIII. századból való református templomáról.

A nagyközség határában, a Sóvirág Panzióban fogadott minket a Panoráma Világklub Mezőségi Ifjúsági Társklubjának kissé türelmetlen fogadóbizottsága. A fenséges késői ebéd után a Panzió Kongresszusi Termében került sor az ünnepélyes fogadásra, ahol Szék polgármestere Sallai János, Csorba Zsuzsa az Ifjúsági Klub elnöke, Pörneki András társelnök, valamint dr. Tanka László köszöntő beszédei után laudációk hangzottak el. A helyi néptáncegyüttes magával ragadó tánca, az Ifjúsági Klub ténykedéséről szóló filmes összeállítás, Publik Antal marosvásárhelyi születésű szavalóművész ámulatot keltő előadása, az öntudatos Ifjúsági Klub vezető hölgytagok profi bemutatkozása, a kötetlen légkör gyors kialakulása széki szülőkkel és gyermekeikkel, valamint a pezsgős poharak összecsengése a műsor számok végeztével, bizony otthonos légkört teremtettek mindnyájunkban.

A vacsora után a panzió rózsa lugassal szegélyezett teraszán üldögélve töltöttük el egypáran erdélyi utunk utolsó, mediterrán illatokkal és tücsökciripeléssel, borozgatással fűszerezett estjét. Beszélgettünk az eltelt napokról, élmények sokaságáról, a vágyról, hogy tehessünk valamit mi is az elszakított nemzettársainkért. Magamban Reményik Sándor „Templom és Iskola” című költeményének utolsó versszaka kezdett felsejleni:   „Kicsi fehér templomotokba Most minden erők tömörülnek. Kicsi fehér templom-padokba A holtak is mellétek ülnek. A nagyapáink, nagyanyáink, Szemükbe biztatás vagy vád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!”   Június  9-én kedden Széket elhagyva Bonchidán és Válaszúton keresztül robogva nem maradhatott el Kolozsvár rövid városnézése sem. A Fő téren fotók sokasága készült csoportunkról háttérben Mátyás király lovas szobrával.

Felkerestük Mátyás nagy királyunk és Bocskai István fejedelem szülőházát az Óvárosban, betértünk a Karolina téren lévő Ferenc-rendi templomba, majd a Szent Mihály templomba is. Körösfőn még volt időnk felgyalogolni a négy fiatornyos fatemplomhoz, ahol a helyi tiszteletes ott érvén szívesen tartott előadást magáról a templomról és a faluról. Előadása szakszerű, s egyben magával ragadó volt. Még Bánffyhunyad határában egy kedves utastársunk fogadalmát kellett teljesítenünk, hisz a „cigány” paloták egyike előtt szerette volna lefotóztatni magát arab kaftánban. Derűnk ettől határtalanná vált. Debrecent is érintve, végig hazafelé nótázva érkeztünk meg hazánk székes fővárosába kora este. Sokan egymást sem ismerve szálltak fel buszunkra 6 nappal ezelőtt, de a végén a búcsúzáskor nehéz szívvel kellett érzékeljék, hogy vége a zarándoklatnak. Valószínűleg maradandó barátságok és emlékek is születtek Mindenesetre, mint a csoport útikalauza leírhatom bátran, hogy egy igazán fegyelmezett, de azért önfeledt túratársakkal lehettem együtt. Köszönöm Nektek a csodás napokat magam és feleségem nevében is! A Csíksomlyói Szűz Mária közbenjárását kérem végül, hogy jövőre a Nyeregben lehessünk ismét, számban sokasodva, lélekben erősödve.

Úti beszámolómat Kabarcz Zoltán barátom frissen megjelent „Nyeregbe Magyar!” című könyvének ajánlásával zárnám, hisz 52 évem során átélni átéltem magam is a búcsú misztériumának mikéntjét többször is, de oly pontosan megfogalmazni azt még Zoltán előtt senkinek sem sikerült igazán az ismereteim szerint. „Aki a könyvet elolvassa, közelebb kerül Csíksomlyó titkának megfejtéséhez és megérzi a magyarokban szunnyadó ősi erőt.” (Papp Lajostól idézve)

Administrator

Házat-Hazát Alapítvány adminisztrátora

Összes bejegyzése

Válasz

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..