HÍVJON MOST! +36 (30) 945-4662
ADOMÁNYOZZ MOST!

A hazaszeretet nem ismer távolságot

Tájházzá varázsolt Szentkút utcai ház a Vajdaságban – Renics Kistamás Katalin Ausztráliából is ápolja szülőföldje hagyományait A kilencvenes évek elején a balkáni zavarok, illetve Jugoszlávia felosztása miatt, az egykori sajátos hangulatú magyar paraszti község Doroszló, szellemi és tárgyi hagyományának megmentése sürgőssé vált. Ebben a zavargásban született a tájház ötlet. Gyors elhatározás után a vajdasági örökségemet, szüleim emlékére a köznek juttattuk, és ez lett az elindítója, az anyagi alapja a doroszlói tájház létrehozásának. Az élő hagyományőrző község tárgyi anyagából sikerült annyit összegyűjteni, hogy állandó néprajzi kiáltás keretében egy parasztház teljes berendezése bemutatható. Az évszázadokra visszanyúló nemes és vitézi sarjadékból származó Kistamás család hosszú éveken át óvatosan dédelgetett táji sajátosságú, az akkori korban jellegzetes tárgyai visszakerültek Apatinból Doroszlóra, és a mostani modern világban, a megadott időben, doroszlói tájháznak szerves részei lettek. Doroszló, a Bácska délnyugati csücskében, a Duna-Tisza-Duna csatorna partján,  Zombortól délre, 20 kilométernyi távolságra fekszik. Eredetileg magyarokkal benépesített és máig túlnyomórészt azok leszármazottai által lakott település. Doroszló lakosainak van egy csodaforrásuk, a Szentkút. Jézus anyja, Szűz Mária évekkel ezelőtt több ízben is megjelent a környékbelieknek, s ez a csoda zarándokhellyé változtatta Doroszlót, s ez még ma is szokásban van! A Szentkút utcában lévő tájházban a doroszlóiak, kékablakú, muskátlis, vert falú házikójában, megvan minden, ami egy hiteles építészeti és néprajzi emléket jellemezhet. A magyar paraszt falusi nép hagyatéka minden formájában megtalálható. A népmesébe illő hagyományos tisztaszobában ott állnak a magasra vetett ágyak, a páratlan, Doroszlóra annyira jellegzetes dúsan lyukasztott slingeléses ágyneművel, a falon függő szentképek, a világos színű bútorokon a szentek szobrocskái. Az udvarról a középső helyiségben, a pitvarban, mintha csak ebédhez készülődne a család. Tányér, kés, villa, kanál, és a nyitott kémény alatt rakott tűzhelyen ott állnak az edények és a szebbnél szebb, 1890-es időkből visszamaradt tányérok. A hátulsó szoba sötét színű bútorzata és a bányakemence igazi élettér, a petróleumlámpa, a bölcső, a vaklik, egyszóval minden a helyén. A nyári konyha, kamra, padlásfeljárat, léces kamra, boltozott pince, hordós kamra felszerelve valamennyi eszközzel, ami a paraszti gazdálkodáshoz, a kenderfeldolgozáshoz, a szőlészettel, borászattal foglalkozó gazdának kellett. “ Ott kapott helyet Papp Imre dédöregapám amerikás utazóládája is, amellyel kétszer megjárta az Újvilágot  – emlékezik Renics Kata- a gazdasági udvarból csak az állatok hiányoznak,  az istállóból, a lovak meg a díszes parasztkocsi elől. A természet szintén dúsan megáldotta e kis házat környékével, a kerttel, és lent az aljban folyó Duna-Tisza-Duna csatorna hűs vizével. “ A tájház tartalma, emlékeink mozaikja, szolgáljon gyökereink megbecsülésére, Doroszló és nemzetünk tovább éltetésére és megmaradására azon a tájon.

Administrator

Házat-Hazát Alapítvány adminisztrátora

Összes bejegyzése

Válasz

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..