HÍVJON MOST! +36 (30) 945-4662
ADOMÁNYOZZ MOST!

Gólyalábmaraton az országúton

Jóleső érzés volt ismét lapozgatni a Házat-Hazát Alapítvány csaknem 20 évvel ezelőtti eseményeinek képes naplóját. A sok ismerős arc láttán feléledtek a közel negyedszázados emlékek. 1993-ban lakásvárományosként csatlakozhattunk az Alapítványhoz. Hétvégenként a Közgáz Egyetem parkolójából (ott most a Fővám téri metróállomás lejárata van) indultunk a különböző munkavégzésekre az Alapítvány autóbuszával. Dolgoztunk mások otthonának felépítésén, hogy esélyt adjunk arra, hogy később a mi otthonunk is felépülhessen.

Sok új barátra leltünk, valamint nagyszerű embert ismerhettünk meg akkor Lőrincz Kálmán személyében. Nehéz időszak köszöntött be 1995-ben az Alapítvány életébe is. A Horn-Kuncze (pontosabban SZDSZ-mszp) kormány ugyanúgy megszüntette az Alapítvány állam általi támogatását, mint ahogy nem sokkal később elvették a családi pótlékot is a gyermekes családoktól (ld. Bokros-csomag). Kálmán ebben a nehéz helyzetben sem dobta be a törölközőt. Az Egyesült Államokban „őrült magyar”-ként is elhíresült személyiség soha nem adta fel, és nem is fogja feladni elképzeléseit. Adva volt egy – az amerikai építőiparban már évtizedek óta használt – segédeszköz, egy speciális gólyaláb. Ennek segítségével fél méterrel lehet az emberi testmagasságot megnövelni, s a „megnövesztett” emberek a testhosszukhoz képest fél méterrel magasabban is képesek majdnem teljes hatékonysággal munkát végezni. Innen pattant ki a zseniális szikra.

Ha egy gyakorlott gólyalábhasználónak lehet órákig dolgozni a segédeszközön, akkor miért ne lehetne komoly távolságokat is legyalogolni a lábakhoz csatolt toldat használatával. Igen, Kálmán vállalta, hogy a lakásépítések folytatása érdekében felhívja a figyelmet a lakáshoz jutás fontosságára, és ennek érdekében 300 km-t fog gyalogolni tarka és figyelemfelhívó ruházatban, valamint gólyalábbal fölmagasítva az ország fő- és mellékútvonalain. Én ebben az időszakban az MTI (Bokros-csomaggal megszüntetett) Gödöllői Rádióállomásán dolgoztam. Lehetőségem volt itt arra, hogy ha előre jelzem, akkor a szabadságomat szabadnapjaimmal összevonva szinte végig tudjam Kálmánt kísérni a tervezett útján. Így is történt…

Dr. Gémesi György gólyalábon

Dr. Gémesi György gólyalábon

1995. április16-án, vasárnap indult el a különleges maraton az Örs Vezér teréről, az Ikea áruház elől. Gyönyörű tavaszi napsütésben kezdtünk el gyülekezni. De az indulás pillanatában hirtelen feltámadt a szél, belekapott az egyik remlámtáblánkba, s Kálmánt úgy orrbaverte, hogy elsősegélynyújtással kellett a túrát kezdeni. Sikerült az orrvérzését gyorsan csillapítani, majd minimális időveszteséggel elindultunk a Füredi úti lakótelep szélének érintésével, hogy azután a 3-as útra térve haladhassunk Kelet felé. Biztos feltűnik a kedves olvasónak, nem az akkor hagyományos 4-es úton indultunk el Debrecen irányába, hanem kisebb-nagyobb cikk-cakkokat is beiktattunk, hogy minél több települést is érinthessünk figyelemfelhívó utunk során.

A kísérő társaság összetétele is szinte naponta változott, mindenki akkor csatlakozott a kísérethez, amikor erre szabadidőt tudott áldozni. Kísérőként táblákat és zászlókat cipeltünk, valamint szórólapokat, alapítványi újságokat is osztogattunk. Bizony első nap igencsak lengette a szél tábláinkat, de most már elővigyázatosan magunkhoz szorítottuk őket, nehogy újabb baleset történhessen. Sorban magunk mögött hagytuk Sashalmot, Mátyásföldet és Cinkotát, közeledtünk a Pest megye táblához.

Ebben a nagy „kirándulásban” az is szép volt, hogy szinte minden településhez közeledve a társaság egyik-másik tagjának eszébe jutott valamilyen emlék vagy kötődés, amely az adott helységhez köti őt. Ezeket az emlékeket meg is osztottuk egymással, s jót beszélgettünk róla. Az első napi gyaloglás Ilonatelepnél ért véget, itt van Budapest vége is, itt kezdődik Pest megye. Kiderült, hogy az Ilonatelepi Temetőben nyugszik Lőrincz Kálmán apai nagymamája. A sírnál mindnyájan elidőztünk egy főhajtásra, Kálmánnak erőt adott a szeretett nagymama közelsége, hozzásegítette ahhoz, hogy a hátralévő 290 km-t sikeresen végig tudja gyalogolni. A következő szakasz 18-án a Pest megye táblánál kezdődött. Elhaladtunk a Flór Ferenc kórház mellett, majd Kistarcsa és Kerepes után következett a hatalmas emelkedő.

A fóti leágazás előtt kezdődő lejtő majdnem egészen a gödöllői tábláig tartott. Gödöllőhöz közeledve arra gondoltam, hogy előtte 5 évvel, 1990-ben itt végeztem a GATE Mezőgazdaságtudományi Karán, rá egy évre pedig majdnem ide született a városba legelső gyermekem 1991-ben. Az alapítvány első nagy sikere is itt valósult meg. Gémesi György polgármester úr hathatós segítségének is köszönhető, hogy 1994-ben 10 Habitat ház épült fel a város déli végében. A Polgármesteri Hivatalban sajtótájékoztató is volt a gólyalábtúra céljairól. A napi első komolyabb pihenő a Habitat házaknál volt, majd még aznap átgyalagoltunk Máriabesnyőre, ahol 1996-ban szerettünk volna 20 lakást felépíteni.

Ezt még akkor nem tudtuk, de sajnos az élet ezt a tervet meghiúsította. Pedig J. Carter is ígéretet tett, hogy segít nekünk. A következő menetelés 19-én Máriabesnyőtől Aszódig tartott. Aszódról az szokott eszembe jutni, hogy anyai dédapám öccse volt az Evangélikus Gimnázium utolsó előtti igazgatója a II. Világháború befejeződése előtt. Ennek az iskolának diákja volt hajdanában Petőfi Sándor is. Az április 20-i napon Aszódról Hatvanig mentünk. Itt lépett át Heves megyébe a lelkes kis csapat. Hatvanban is, akár Aszódon, és mint nagyon sok más településen fogadott a polgármester, vagy alpolgármester, és elmondta, nagyon tetszik neki az Alapítvány programja. 21-én Hatvanban irányt váltottunk majd a 32-es úton haladtunk Jászberény felé.

Volt egy rövid egerfarmosi kitérő 22-én, majd Jász-Nagykun-Szolnok megyében folytattuk már az utat. Jászberény (április 24.) után visszatértünk ismét Pest megyébe. A következő településeken haladt át a társaság: Tápiószentmárton, Nagykáta (április 25.), Pusztamonostor, Farmos, Cegléd. Cegléd előtt már a 4-es úttól nyugati irányba, Cégléd után pedig Nagykőrös felé tartottunk. Április 27-én Cegléden Kálmán már túl volt a 100. kilométeren is. Ez világrekord volt! Nagykőrös (április 28-án) után Bács-Kiskun megyébe érkezett a társaság, és a következő nagy megállóhely már Kecskemét volt április 29-én. Május 1-én Lakitelek, majd május 3-án Szolnok következett. Lakitelken egy vidám majálison és finom ebéden is vendégül látták az Alapítvány tagjait. Mindenütt üdvözölték a települési vezetők a kiváló kezdeményezést, és jelezték csatlakozási szándékukat, hogy az Alapítvány céljait támogathassák, segíthessék. Azon a 300 km-es útvonalon az érintett akkori polgármesterek és alpolgármesterek szinte mindnyájan kifejezték, hogy szeretettel és megbecsüléssel köszöntik és fogadják az Alapítványt. Szolnoktól véget ért a cikk-cakk menet, innentől már szinte csak a 4-es főúton folytattuk az utat Debrecen felé. Május 3-án Szolnok-Szajol között sikerült meghaladni a 20 km-es távot (20,3)! Ez is rekord volt.

Akkor Erdős Gábor helyi vállalkozó sörrel kínált minket, annyira megcsodálta az aznapi teljesítményt. Május 4-én csak 4,5 km megtételére jutott idő, mivel aznap Zwack Péterrel, mint Kecskemét város országgyűlési képviselőjével találkoztunk. Ő is gratulált, és sok sikert kívánt Kálmánnak. Május 5-én sikerült újabb rekordot felállítani. A Törökszentmiklóst, Fegyverneket érintő szakasz Kenderesen fejeződött be. Elzarándokoltunk a kormányzó úr síremlékéhez, ránk sötétedett, s itt zárult a nap. 26,6 km-es napi- és világrekord, valamint 8 óra 45 perc egyfolytában gólyalábon az aznapi teljesítmény. Egy napot pihenni kellett, majd 7-én Süveges Tibor kenderesi autószerelő mester kicserélt egy törött rugót az egyik gólyalábon. Május 7-én érkezés Kisújszállásra (18,5 km), május 8-án újabb 18 km következett, majd 9-én érkezés Karcagra. Több mint 21 km jutott aznapra. Május 10-én belépés Hajdú-Bihar megyébe, majd 18,5 km megtétele után megérkezés Püspökladányba. Innen a csapat már nem utazott vissza Pestre esténként. A maradék 3 nap alatt Kaba és Hajdúszoboszló érintésével érkezett meg Lőrincz Kálmán Debrecenbe. Mint Kálmán állandó kísérője, nagyon szívesen emlékszem vissza a történtekre. Szép időszak volt, nagy elszántsággal küzdöttünk a csodálatos célokért.

Én akkor 30 éves voltam, Kálmán pedig 50. Ő egyáltalán nem kímélte magát, egészségét sem óvta eléggé. Még fiatalabb korban is nagyon fontos a rendszeres napi kemény edzés egy ekkora teljesítmény megtétele előtt. De erre Kálmánnak nem volt ideje, mert sokat dolgozott. Megfelelő előkészítő edzések nélkül belevágott egyik napról a másikra a merész terv végrehajtásába. Aki ismeri Kálmán történetét, az tudja, hogy pár évre rá combprotézis-műtét és szívműtét is kellett ahhoz, hogy visszanyerhesse egészségét. De nem adta fel. Utána is dolgozott és küzdött. És egy éve újabb szívbillentyű műtétje volt, és most sem adja fel. Újabb lendülettel vetette bele magát az Alapítvány munkájába. Folyamatosan dolgozik az eredeti célok magvalósítása érdekében. És addig nem nyugszik, amíg állami szinten is be nem látják, hogy az Alapítvány elképzelései alapján megoldható a lakáskérdés Magyarországon. Ehhez a küzdelemhez kívánok Kálmánnak sok kitartást, erőt és egészséget. Bakos Péter a gólyalábmaraton legkitartóbb kísérője Gólyalábmaraton az országúton

Administrator

Házat-Hazát Alapítvány adminisztrátora

Összes bejegyzése

Válasz

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..